Volt egyszer egy bajai motorcsónaksport (???)

"Apu, ez repül vagy úszik? És miért van neki két lába?"
Egy abból a sok kérdésből, ami a Sarkadi Sándor által szervezett színvonalas motorcsónak-történeti kiállításon pár hete elhangzott. Hiába, a legifjabb generáció már azt se tudja, milyen egy papucs vagy egy katamarán, hisz a magyar motorcsónaksport egykori fellegvárában már hosszú évek óta nem is látni ilyesmit.

Az idősebbek még emlékeznek Csapláros, Sarkadi, Volentér, Tubákos vagy Bálint nevére, a hajdani versenyek hangulatára, a semmivel össze nem téveszthető hangra és illatra - igen, illatra, nem szagra! -, mely a versenyek velejárója. Baján valaha "hazafias ügy" volt ez a sportág, mely Európa- és világbajnokokat adott ennek a kis városnak.
Amikor azon a vasárnapon Sanyi az érdeklődők kérésének engedve berántotta a Königet, pillanatok alatt kisebb tömeg futott össze. Az emberek áhítattal szagoltak bele a levegőbe, és reménykedve kérdezték: "Délután lesz vízi bemutató is?" "Mikor lesz végre edzés vagy verseny Baján?" Kézzelfogható a közönségigény, és mégis - tudomást veszünk róla vagy sem - évek óta nehéz helyzetben van a bajai motorcsónaksport. Mohácsi lévén már Kovács László is csak félig volt a "miénk", és mivel csak dunaújvárosi színekben tudott továbblépni, hát megtette. Igaza volt. Egy olyan világbajnokot, mint Pfeil Zoltán, minden bizonnyal szívesen látna több külföldi vagy hazai klub is. De ő marad, mert most csakis ő és csapata jelenti a bajai motorcsónaksportot. Minden tisztelet az övé a sokszor lélekölő kitartásért. Tudom, gyakran "élethalálharcot" kell vívnia azért, hogy egy-egy újabb versenyre eljuthasson. S aztán persze ugyanezt teszi a vízen is... Itthoni edzéslehetőség nélkül, mert a vízirendőrség nem igazán partner ebben. Néhány lelkes támogatóval a háta mögött - ezúton is köszönet érte! De mi lesz ezután? Hajója a nemzetközi szabályok szerint csak 2002-ig használható. A motor sem éppen "mai gyerek". Versenyző-utánpótlás meg már nagyon régóta nincs Baján. Miből is lenne? Mennyi értékes tapasztalat, a versenyzők és szerelők évtizedek során felhalmozott tudása lesz semmivé, mert nem lesz kinek átadni!
Büszkén hangoztatjuk Baja víziváros-imázsát: vannak jó úszóink, evezőseink, kajak-kenusaink, főzzük a világhírű halászlét - és közben tétlenül nézzük, amint haldoklik hajdan legsikeresebb vízisportágunk? Miért nem közügy Baján a motorcsónaksport? Vagy talán Pfeil sikereiről hallva a többség nem is sejti, mi a helyzet?

Sok helyen jártam már versenyeken a világban, de vitathatatlan tény, hogy sehol akkora tömeget nem vonzanak a papucsok és katamaránok, mint itt Baján. Akkor miért nem kifizetődő helyi összefogással felkarolni a motorcsónaksportot?
Vagy ezzel is úgy vagyunk, mint annyi mással: szívesen nézzük (néznénk...), büszkék vagyunk a sikerekre, de ha tenni is kell érte valamit, akkor már csak keveseknek fontos? Köszönet a megszállott reménykedőknek - főleg a Pfeil-csapatnak, Sarkadi Sándornak és mindazoknak, akiknek valami módon még mindig szívügyük Baján ez a sportág. És utólag is elnézést Pfeil Zoltántól, aki csak utólag fog tudni erről az írásról, mert neki alapelve, hogy nem panaszkodunk (most se az ő nevében teszem), csak megköszönünk.

TOVÁBBI SOK SIKERT!

Utóirat: Május 26-27-én, a lengyelországi Zninben megrendezett Formula 500-as Európa-bajnoki részversenyen Pfeil Zoltán 6. helyezést ért el.


Vissza a beszámolók kezdőoldalára