Egy héttel az olasz verseny után rendezték az

0-700-as kategória Európa-bajnokságát az ausztriai Greinben,

ahol a tizenkét indulóból négy magyar is volt. A starthelyek az időmérő edzésen dőltek el, a legjobb időt Havas Attila futotta. Pfeil Zoli motorja már itt az edzésen megragadt, így ő az első futamban rajthoz sem tudott állni. Szombat délután még úgy volt, hogy a vasárnapi három futamban megint csak néző lesz a 38-as csapat. De győzött az igazi sportemberek küzdeni akarása és optimizmusa! A régi és a másoktól kapott alkatrészekből hosszú órák kemény szerelési munkájával újra összeállt a König, és Zoli ötödikként ért vele célba a második futamban. A következő rajt rosszul sikerült neki, de a baleset miatt visszalőtt futam most kimondottan jól jött, hisz a megismételt indítás után Zoli az élbolyba verekedte magát. Egy újabb bukás miatt a hatodik körben újra megszakították a futamot, Pfeilt a negyedik helyről intették ki, és ez lett a végeredmény is ebben a futamban.
Az Eb. négy futama közül minden versenyzőnél a három legjobbnak az eredménye számít, így mindenképp indulni kellett volna az utolsóban is. De a motorba nézve azt látták, hogy ferde a hajtókar, vagyis a dugattyú bármikor "szétnyomhatja" a motorblokk falát. Márpedig ha ez megtörténik, nem lesz mivel rajthoz állni a floridai világbajnokságon! Komoly dilemma előtt állt tehát a csapat: próbálkozni a jobb helyezésért itt, és a szerencsére bízni magukat, vagy óvatosságból megelégedni a két futameredménnyel. Az előző mellett döntöttek. Zoli rótta a köröket az érezhetően gyengülő Königgel, a csapat parton maradó része pedig lélegzetvisszafojtva imádkozott az újabb és újabb körökért. Az "ima" hatásosnak bizonyult: ismét negyediknek ért célba a 38-as hajó. Amint lendült a kockás zászló, Zoli rögtön leállította a motort, hogy egyetlen másodpercig se kísértse tovább a sorsot.

Így az idei 0-700-as Eb-n összesítésben Pfeil a negyedik helyen végzett az utolérhetetlenül, végig nagy fölénnyel vezető lengyel Tadeusz Hareza, és a több futamon keresztül kemény párharcot vívó osztrák Christian Steineder és magyar Havas Attila mögött. A katamaránnal több éve versenyző Kertes Krisztián is csak Zoli mögött tudott végezni.

S hogy ő maga hogyan vall első katamarános versenyei után?
- A "tanulópénzt" mindenkinek meg kell fizetni egy hajó- és kategóriaváltás esetén, így nem is lehettek rögtön világrengető terveim. De azt hiszem, igazán elégedett lehetek a körülményekhez képest. Ha Auronzóban nincs kétszer is balszerencsém, úgy számolom, a hatodik-hetedik helyen is végezhettem volna. Ausztriában megint nem voltam a legszerencsésebb. Bár ha azt vesszük, még mindig sokkal jobb, hogy ezek a technikai gondok nem a vb-n jöttek elő!
És mennyire más a katamaránban versenyezni! Először fura volt, hogy milyen szűk helyre vagyok itt "bezárva" a hasalóhajóhoz képest, a víz felszíne is sokkal messzebb van, majdhogynem úgy érzem, "páholyból nézem" a versenyt. Fizikailag sokkal könnyebb ülve versenyezni, hiszen az az iszonyatos erőhatás, ami a papucsban a karokra és a gerincre nehezedik, itt hiányzik. Szinte furcsa, hogy partot érve nem kék-zöld a térdem és a könyököm, nem zsibbad a vállam, a karom. Csak hát a kanyarodás technikáját nem könnyű megszokni! Az első versenyen még csak azt tudtam, hol érek be a fordulóba, de hogy hol jövök majd ki belőle...? Másodszor már kezdtem egész jól ráérezni, és ha egyedül értem a bójához, néha már egészen úgy sikerült, mint a tapasztalt "nagyoknak". Tehát nem reménytelen a helyzet. Bár azt hiszem, örök szerelmem mindig is a "papucs" marad, de hát a katamarános kategóriáké a jövő, és abban van valami pénz is, hisz a Forma-500 pénzdíjas versenysorozat. Külön büszkeséggel töltött el, hogy ezen a két versenyen a parton is sikere volt a hajónak: a mutatós új festés nagy közönséget, sok bámészkodót vonzott.



Világbajnokok - Havas Attila és Pfeil Zoltán - között a szerkesztő:
Tubákos Zsuzsanna

 

Vissza: Motorcsónak főoldal - Tovább: Florida