Csend a vizek körül - Beszélgetés Pfeil Zoltánnal az idei motorcsónak versenyévadról

jedo99.jpg (51535 bytes)
A csapat a jedovnicei O-700-as világbajnokságon

- Nem sokat hallatott magáról idén az 1996-os év O-350-es bajai világbajnoka...

- Elég kevés versenyen indultam az idei évadban. Ebben a családi tragédia is közrejátszott: bátyám, Pfeil József, aki állandó szerelőmként motorcsónakos pályafutásom első pillanatától kezdve mellettem állt szakértelmével, hosszú, súlyos betegség után júliusban végleg itt hagyott minket.

- Ezzel együtt is volt azért néhány szép sikered.

- Rögtön az idény kezdetén megnyertem egy nemzetközi versenyt az 500-as kategóriában Pozsonyban, július elején pedig a berlini vb-n negyedik lettem. A magyar bajnokság is csonkára sikeredett az idén: két forduló alapján - igaz, ezek egyben nemzetközi versenyek is voltak - hirdettek végeredményt. Július első hétvégéjén Ercsiben harmadik, augusztus 20-án Budapesten pedig második lettem, ami összesítésben egy országos bajnoki második helyet jelent az O-500-ban. Ezenkívül még augusztusban Komarnóban értem el egy második helyezést nemzetközi versenyen. A 700 köbcentis motorban erősen reménykedve indultunk el a világbajnokságra a csehországi Jedovnicébe szeptember elején. Utólag már egyáltalán nem bánom, hogy az éjszakába nyúló szerelés után végleg felmondta a szolgálatot a motorom, mert így már nem voltam a vízen, amikor a bolgár Jordanov a fordítóbójánál halálos balesetet szenvedett. Leakadt hajójába ugyanis belerohant egy észt versenyző. Havas Attila itt a másfél futam értékelése alapján lett világbajnok - ő sem így képzelte el az évek óta annyira vágyott 700-as világelsőséget.

- Miért maradtak ki a felsorolásból a Forma 500-as Európa-bajnoki széria versenyei?

- Mert nem is indultam az idén. Ez a sorozat hat részversenyből állt, többségüket messzi helyszíneken rendezték - Angliában, Hamburgban, Szentpéterváron -, ahová pénz hiányában reményünk sem volt eljutni. Eredményt az összesítésben viszont csak úgy lehet elérni, ha nem csak az egy-két közeli versenyen vesz részt az ember. Tehát nem volt érdemes indulni.

- Elég méltatlan ez a helyzet...

- Igen, egyfajta "ördögi kör" ez, de nem csak a mi sportágunkban: nem jutunk el a versenyekre, mert nincs rá pénz; ha nem megyünk versenyekre, nehezen tudunk eleget tenni a szponzorokkal szembeni reklámozási kötelezettségeinknek; támogatókat viszont csak jó eredményekkel lehet szerezni. Ráadásul az idei évadtól bevezetett az UIM (Nemzetközi Motorcsónak Szövetség) néhány olyan biztonsági előírást - például a katamarán eddig hegyes csőrének átalakítását, a kötelező légzőkészüléket -, melyek újabb kemény százezrekkel növelték az eddigi kiadásokat. Persze azért szerencsére vannak olyan szponzoraim, akiknek segítségére évek óta számíthatok: a Rittgasser és Müller Építő és Műanyagablak-gyártó Kft., a Bácskatej Rt. Pick Márkaképviselet és a szófiai IRO dugattyúgyár. Nekik köszönhetem, hogy legalább ennyi eredményem volt az idén.

- Térjünk vissza az 500-as világbajnokságra! Bár az a negyedik helyezés igen szépen hangzik, úgy tudom, nem igazán vagy elégedett vele...

- Mert ha nem vagyok olyan peches, dobogóra is kerülhettem volna! Az edzésen a leggyorsabb időt mentem, a selejtezőfutamot is megnyertem. Úgy tűnt, végre megtáltosodott a König. Az első futamban végig vezető pozícióban voltam, amikor egyetlen körrel a leintés előtt tönkrement a lendkerék, és leállt a motorom. A második futamban második, a harmadikban pedig negyedik lettem. Egy jó eredmény az utolsó futamban még egy világbajnoki címhez is juttathatott volna. De a motoremelő bowdenem elszakadt, és a nehezen irányítható hajóval csak hetedik helyre tudtam befutni. Így lettem az összesítésben negyedik.

- Sokan kérdezik mostanában, mikor lesz verseny Baján.

- Nem tudom, de 2000-ben biztos nem. Érdekes dolog ez: az összes magyarországi helyszín közül mindig messze nálunk kíváncsi a legtöbb néző a motorcsónak-versenyekre, mégsem éri meg a városnak a rendezés.

- Ha már verseny nincs, a rajongók legalább az edzések hangjára kizarándokolhattak a Duna-partra. De már ide is egyre ritkábban. Miért?

- Szinte nem is edzünk. Egyrészt annyira kímélni kell a motort - mert ha tönkremegy, nem tudjuk lecserélni, hogy a versenyen már egy jól felkészített másikkal indulhassak -, hogy minden körrel spórolunk. Másrészt meg ha "összeáll" a szerelés során egy motor, azt hamarjában le kellene tesztelni. Viszont mire minden hivatalos engedélyt megszerzünk ahhoz, hogy vízre mehessünk - vízirendőri és orvosi felügyelet, mentőcsónak stb. -, már rég indulni kell a versenyre. Az illegális edzésért meg komoly büntetés jár, tehát nem kockáztathatunk. Ezért aztán csak a versenyek helyszínén, a kötelező és szabadedzéseken tehetjük próbára, mit tud a motor. Pedig ott már csak a megfelelő motor-propeller összhangot kellene megtalálni a tesztkörökkel.

- Újabb ördögi kör?

- Persze. Az esetleges motorhibáknak az itthoni edzések során kellene kijönniük, hogy még mielőtt elindulunk, ki is tudjuk javítani. De ha itthon vízre megyünk, kockáztatva, hogy esetleg komolyabb hiba keletkezik a motorban vagy a propellerben - mondjuk elkapok egy ágat vagy más szemetet a víz alatt -, esetleg el se jutunk a versenyre. Szóval a két szerencsétlen megoldás közül még mindig inkább azt választjuk, amelyik nagyobb esélyt jelent a sikerre.

- Azt már mondtad, hogy a város nem könnyíti meg az edzések lehetőségét. Megbecsüli Baja azt a sportágat, amely világbajnokot is adott már neki?

- A sportszerető nagyközönség igényelné a tájékoztatást; sokan megismernek, kérdezik, mi történt a versenyeken. De azért nem állom meg, hogy el ne mondjam: a "Baja 2000" című kiadványban, ami nemrég került a kezembe, és amely három nyelven ad majd tájékoztatást az ide érkezőknek a város múltjáról és jelenéről, és amelyben Baját a vízisportok városának minősítik, még csak meg sem említik a motorcsónaksportot. Igaz, egy fényképet azért láttam benne... Hát ennyit a megbecsülésről.

- Úgy tűnik, a megye inkább számon tartja sikereiteket, mint a város.

- Valóban: októberben Volentér Lacival együtt megkaptuk Kecskeméten a "Bács-Kiskun Megye Sportjáért" kitüntetést.

- Gratulálunk! Hogyan tovább?

- Reméljük, lesz tovább...

A beszélgetést lejegyezte: Tubákos Zsuzsanna


Vissza: Motorcsónak főoldal